08.29 Utolsó nap

Már a tervezéskor is éreztem, hogy a befejezés nem lesz egy könnyű nap. Minden bejött, amire számítottam, és az is, amire nem.

Az idei cél valójában nem Ravenna volt, hanem előtte 18 km-rel egy Sant Alberto nevű kisváros, eddig lehetett most eljutni. Innen busszal Ravennáig, majd onnan vonattal hazáig. Igyekeztünk is minél korábban indulni, mert a célból du. fél 4-kor indult az utolsó busz.
Más miatt is jó volt a korai indulás: a reggeli pára helyenként sokáig megmaradt, védve minket a nap melegétől. Ahol meg épp kezdett felszállni, ott a látvány volt csodálatos. Ráadásul a nagy párában nem látszott a végeláthatatlan hosszú, egyenes út. A nap első harmadában nem is volt semmi gond, bár a gyalogösvény elég keskenyre sikeredett, megdolgoztatta a bokánkat.
Aztán jött a kígyó (sikló?), amire nem számítottam, és amire Erika majdnem rálépett. Ez mintegy bevezetője volt a kellemetlen résznek. Egy közepesen forgalmas aszfalt útra fordultunk rá. A pára felszállt, a nap hétágra sütött. Fa a távolban is csak mutatóba, az árnyékot a jelzőtáblák jelentették. És ingerszegény környezet: balra a tó, amit egész nap kerültünk, jobbra egy csatorna, mögötte szántóföld. 10 km-en keresztül. És ez volt a jobbik választás, ezt a szállás tulaja is megerősítette. A tó másik irányból való kerülését nagyon-nagyon nem ajánlotta.
A pihenés egész nap lehetetlen volt, a szokásos délelőtti kávéra esélyünk sem volt.  Úgyhogy mentünk, mentünk, mentünk. Egész nap csak fél órát ácsorogtunk, úgyhogy megváltás volt beérni a kisvárosba, kikérni az első italokat és kicsit rendbeszedni magunkat a hazautazáshoz. És persze elrejteni a mütyürt, hogy tudjuk honnan folytatni jövőre.

(Sant Alberto, 7 óra, 29 km)