Sokszor írtam már arról, hogy az emberek mennyire segítőkészek. Ma bebizonyosodott, hogy ez sokkal igazabb, mint ahogy azt az ember a legvadabb álmaiban elképzeli.
Történt ugyanis még a tervezés során, hogy volt egy kb. 50 km-es táv, ahol az istennek sem sikerült szállást szereznem. Voltak ugyan szállások, de 2-3 km-re kiestek az útvonalból (a szintkülönbségről még nem is beszélve). Volt egy ideális település, Sentjost, ami pont a táv felénél volt. Úgyhogy elkezdtem keresgélni: megtaláltam az éttermének, a helyi sportklubnak és még valamilyen helyi szervezetnek a mail címét. Kértem tőlük információt a szállás lehetőségekről, de választ nem kaptam. Aztán az internet egyik bugyrában találtam egy cikket. Valamilyen helyi eseményről volt szó, ahol a további információkat Peter-től lehetett kérni, e-mailben. Vesztenivalóm nem volt, ment a levél neki is. De erre két napon belül jött a válasz: igen jól látom, nincs szállás lehetőség a faluban. De mivel csak egy éjszakáról van szó, elalhatunk náluk. Kapva kaptam a lehetőségetn, bár elég megdöbbentő volt a szituáció mindkét fél részéről: egyik ismeretlen kínál szállást egy másik ismeretlennek, aki azt el is fogadja.
Volt még egy - két levélváltás, de a lényeg nem változott. Úgyhogy ma, amikor 1 km-en belülre kerültünk a falutól, elküldtem a bejelentkező sms-t. Mire elkezdtem volna izgulni, hogy hol a válasz, már be is értünk a házak közé. Alig pár lépést tettünk meg, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Természetesen Peter volt az.
Most nem mesélem el minden percét a megérkezésünket követő 3 órának, csak a végeredményt: bolt és étterem hiányában is jóllakottan, elegendő sör által megfelelően hidratálva, frissen, tisztán készülődünk az alváshoz, egy gyönyörűen és frissen felújított 300 éves, három szintes házban, aminek az egyedüli lakói mi vagyunk.
A nap többi eseménye ehhez képest kicsit háttérbe szorult: a reggeli torna helyetti 150 méteres szintemelkedés, az ebéd (egy kávé egy narancslével) ledolgozására hivatott 350 méteres szintemelkedés és a sok gyönyörű gomba.
Volt még egy - két levélváltás, de a lényeg nem változott. Úgyhogy ma, amikor 1 km-en belülre kerültünk a falutól, elküldtem a bejelentkező sms-t. Mire elkezdtem volna izgulni, hogy hol a válasz, már be is értünk a házak közé. Alig pár lépést tettünk meg, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Természetesen Peter volt az.
Most nem mesélem el minden percét a megérkezésünket követő 3 órának, csak a végeredményt: bolt és étterem hiányában is jóllakottan, elegendő sör által megfelelően hidratálva, frissen, tisztán készülődünk az alváshoz, egy gyönyörűen és frissen felújított 300 éves, három szintes házban, aminek az egyedüli lakói mi vagyunk.
A nap többi eseménye ehhez képest kicsit háttérbe szorult: a reggeli torna helyetti 150 méteres szintemelkedés, az ebéd (egy kávé egy narancslével) ledolgozására hivatott 350 méteres szintemelkedés és a sok gyönyörű gomba.
(Sentjost, 10 óra, 26,5 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése