Reggel immár hátizsákkal folytattuk az utat. Mindössze 20km, a kiindulási és a célpont között a magasság különbség 50 m emelkedés - könnyű nyári séta. Nos, ez volt a terv.
Reggel 1/2 8 körül elbúcsúztunk a gyerekektől a tegnapi találkozási ponton. Pár méter után a reggelit is meg tudtuk venni egy pékségben, de egyelőre nem ültünk le elfogyasztani, előbb meg kellett dolgozni érte. Ráadásul sikerült kiegészíteni az étlapot: rengeteg almafa és néhány körtefa volt az út mellett. Mire leültünk reggelizni, már volt néhány frissen hullott gyümölcsünk és mögöttünk volt az első keményebb emelkedő és a törvényszerűen következő lejtő is.
De dél felé már kevésbé voltunk vidámak. Újabb két hegymászás és ereszkedés kiveszi az ember erejét, a nap is dolgozott rendesen (29 és 40 fok közötti hőmérsékletet mértem), úgyhogy sürgősen kihasználtuk, amit az út mellett találtunk. Hogy ez pont egy kocsma volt, az csak a szerencse műve. De elég jókor jött, mert pár méterrel korábban komolyan fontolgattuk, hogy kérünk egy zuhanyt egy tűzoltótól, aki épp a rohamkocsit mosta.
A hosszú felüdülés után folytattuk a hullámvasútat, de egyre nehezebben és egyre lassabban haladtunk. Sokat segítettek az almafák meg az emberek: az alma jó szomjoltó, egy kóruspróba egy templomban nagyszerű élmény, és az emberek meg szívesen adnak vizet (meg almát), csak kérni kell.
Nem húzom az időt, végül persze megérkeztünk, de a rengeteg (3,5 óra) pihenő ellenére ritka elcsigázottan. 600m-t mentünk fel és majdnem ennyit le. Ezek a második napok úgy látszik már csak ilyenek: tavaly is borzasztóan néztünk utána ki.
A mai szállásunk egy múlt századi fürdőhelyen van, egy gyönyörű park legtávolabbi végében. Eddig már senki sem sétál el este. Hacsak nem az az 1-200 ember, aki az ablakunkkal szemközti étteremben nyitott ablakok mellett mulat a helyi lakodalmas zenére. De szólni nem lehet, mégiscsak esküvőn vannak.
(Terme Dobrna., 9,5 óra, 21,5 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése