Ma végre olyan úton mehettünk, amelyiken mindig is szerettünk volna. Szinte egész nap. Szinte.
Tegnap a nagy fáradtságtól (és a szülinapi készülődéstől*) szinte szét se néztünk a környéken. Pedig gyönyörű hely volt, ma reggel ez jól látszott. És ez még csak a kezdet volt. Az első kilométer vizei, nádasai után hosszú kilométereken át erdőben(!!!) mentünk. Ennyi fát hosszú napok óta nem láttunk. Bár később kevesebb lett a fa, azért szinte egész nap találtunk árnyékot. Erre nagy szükség volt, mert rendesen befűtöttek odafent. Szó ami szó, elég furcsán néztek ránk a strandra igyekvő fürdőruhás emberek. Mikor már csak a célegyenes volt hátra (kb. 4 km), visszaállt a világ rendje. Árnyék szinte semmi, ráadásul belefutottunk a péntek délutáni csúcsba egy viszonylag keskeny úton. Az első kamion akkor jelent meg, amikor kinyitottam a számat, hogy azt mondjam, de legalább kamionok nincsenek.
Majd ráadásul alig találtuk meg a szállást. Bár csak kicsit tévedtünk (kb. 20 m), ez elég volt ahhoz, hogy az új építésű villanegyed helyett a lepukkant bérházak között keresgéljünk. Nem akartunk ott szállást.
A törzsközönség talán már sejti, hogy ma egy új építésű villánk van. Minden új, gyönyörű és praktikus benne, csak a légkondival spóroltak. Idebent sem fázunk, de a szobánk előtti terasz kövén tutti lehetne rántottát sütni. Még szerencse, hogy a zsalu és az ablak jól zár.
*Szülinapi készülődés: internet kapcsolat megteremtése az ünnepelthez, a napközben megvásárolt gyertya meggyújtása, a gyertya elfújása az interneten keresztül.
(Comacchio, 7,5 óra, 25 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése