Ma esőnapot tartottunk. Kicsit másképpen, mint tavaly. Akkor egész nap a lábunkat lógattuk Körmenden, ma épp ellenkezőleg. De mindenek előtt a fő kérdés még tegnapról: van-e medve a Logatec környéki erdőkben?
Az tippelt helyesen, aki azt mondta, hogy igen! Ráadásul két fajta: az egyik az emberre veszélyes (a házi néni szerint nem ártott izgulnunk ), a másikra az ember a veszélyes (az étlap szerint: medve pecsenye). Az állatvédők megnyugtatására: nem ezt vacsoráztunk (baromi drága volt).
[Kénytelen vagyok Erika különvéleményét is ideírni: nem csak azért].
No de vissza az esőnapra! Egész éjszaka esett, hajnalban arra ébredtem, hogy leszakadt az ég. Nagyon nem akaródzott elindulni, de 8 után már nem tudtuk tovább húzni: csak a házinéni és mi voltunk az egész épületben. Szinte mindenünk vízálló tasakban, azok a hátizsákban, azon védő huzat, azon a ponchó: ezen jusson át a víz, ha tud! Nem tudott. De mindenhol máshol, addig a bizonyos alsóneműig, igen, beleértve a cipőt is. Ha valahova kívülről nem jutott el, akkor megoldotta belülről (lásd izzadás). És egész nap esett. Hol szitált, hol zuhogott, de egy percre sem hagyta abba. Egy olyan nap, amikor 34 km volt a terv. Úgyhogy kicsit kockáztattunk és sokat egyszerűsítettünk: végig a rövidebb aszfalton mentünk. Ennek eredményeként történetünk során talán először a tény táv kevesebb volt a tervnél.
A tájról ne kérdezzetek. Részben csak az autókat figyeltem (kell-e az árokba ugranunk), részben őket is alig láttam, akkor köd volt.
Egyébként akkorát mentünk, mint még talán soha: a teljes távra az átlagunk 4,8 km/ó volt (pihenő nélkül). És a jutalom? Ez:
Az tippelt helyesen, aki azt mondta, hogy igen! Ráadásul két fajta: az egyik az emberre veszélyes (a házi néni szerint nem ártott izgulnunk ), a másikra az ember a veszélyes (az étlap szerint: medve pecsenye). Az állatvédők megnyugtatására: nem ezt vacsoráztunk (baromi drága volt).
[Kénytelen vagyok Erika különvéleményét is ideírni: nem csak azért].
No de vissza az esőnapra! Egész éjszaka esett, hajnalban arra ébredtem, hogy leszakadt az ég. Nagyon nem akaródzott elindulni, de 8 után már nem tudtuk tovább húzni: csak a házinéni és mi voltunk az egész épületben. Szinte mindenünk vízálló tasakban, azok a hátizsákban, azon védő huzat, azon a ponchó: ezen jusson át a víz, ha tud! Nem tudott. De mindenhol máshol, addig a bizonyos alsóneműig, igen, beleértve a cipőt is. Ha valahova kívülről nem jutott el, akkor megoldotta belülről (lásd izzadás). És egész nap esett. Hol szitált, hol zuhogott, de egy percre sem hagyta abba. Egy olyan nap, amikor 34 km volt a terv. Úgyhogy kicsit kockáztattunk és sokat egyszerűsítettünk: végig a rövidebb aszfalton mentünk. Ennek eredményeként történetünk során talán először a tény táv kevesebb volt a tervnél.
A tájról ne kérdezzetek. Részben csak az autókat figyeltem (kell-e az árokba ugranunk), részben őket is alig láttam, akkor köd volt.
Egyébként akkorát mentünk, mint még talán soha: a teljes távra az átlagunk 4,8 km/ó volt (pihenő nélkül). És a jutalom? Ez:
(Brje, 8 óra, 31 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése