A mai napra viszonylag kis távot terveztünk, nem tudtam ugyanis a tervezés során, hogyan sikerül a Logatec előtti szállás. Így csak 16 km került be mára. Csendes, visszafogott vasárnap.
Tegnap és ma hajnalban is sokat nézegettem az időjárás jelentést, mikorra várható az eső. Az egyik előrejelzés reggelre, a másik délutánra ígérte. Mivel az elmúlt két napban kora délután jött a vihar, ezért inkább ennek hittem, és milyen jól tettem! A hajnali ébresztő idején még esett az eső, de mire összemálháztunk és megreggeliztünk, szerencsére már el is állt. Ennek ellenére az erdő csurom víz volt, inkább kerültünk, csak ne kelljen vizes fűben menni. Gyönyörű erdőben gyalogoltunk, hatalmas fák, mohás sziklák között. Emlékeztetett az egész Erdélyre, amikor gyalog jöttünk le a Szent Anna tótól. Még jó, hogy itt nincs medve!
Aztán megláttunk egy táblát valami felirattal és egy medve rajzával. A fejemben teljes lett a hasonlóság a két hely között, minden sarkon a medvét vártam, hogy megjelenjen (ráadásul még elég korán is volt). Erikának nem mertem szólni, de mint kiderült, ő is hasonlókat gondolt. Hol volt már a félelem a vihartól, a medve halovány ígérete sokkal kézzelfoghatóbb volt (különben is, gyönyörűen sütött a nap). A zajokat medvésítettük: nehéz test mozgott az erdőben, biztos egy medve; lezuhant egy nagy száraz ág, csak egy medve lehetett; láttunk egy utánfutóra telepített méhészetet, biztos a medve miatt van körülötte villanypásztor. Ez az adrenalin elég volt hozzá, hogy már dél előtt felérjünk a szállásra, közel 900 méteres magasságba. Hegynek felfelé mentünk olyan tempót, amilyet egyébként sík terepen szoktunk. A szobánk még kész sem volt, amikor megérkeztünk.
És hogy van-e medve a környező hegyekben? Még nem tudom. De a délután menetrend szerint érkező vihart már ágyból nézem!
(Gostilna Stara Posta v Hrusici, 4,5 óra, 18 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése