Úgy döntöttem, hogy ma két történetet írok. Annyi negatív(nak tűnő) élményt meséltem eddig, hogy kell, hogy lássátok a másik oldalt is.
Tegnap este a napi betevő blog után ránéztem a mai útvonalra. Vérnyomás kissé megemelkedett, de biztos rosszul látom. De sajnos nem láttam rosszul: egész 800 m-ig fel kell kapaszkodnunk, nem egészen 400-ról indulva.
A reggeli indulástól 11-ig csak felfelé haladtunk. Néhol szinte négykézláb másztunk felfelé, igazi meredek emelkedő volt. Ez, meg a reggeli idegeskedés (egy másik helyen kellett kijelentkezni, nem tudtunk idejében elindulni) az egész napra rányomta a bélyegét. Sokat morogtunk, néha egymásra is. A napon meg lehetett sülni, a vizet néha már alig tudtuk meginni, nehogy béka nőjön a hasunkban. Az utolsó néhány km-t egy fantasztikus helyen lévő templommal ki is kellett hagynunk, mert sem erőnk, sem időnk nem maradt rá. A napra az tette fel a koronát, hogy a februári foglalásom ellenére nem volt hely a szálláson. Végül megoldották, így van hol írnom ezt a blogot.
A reggeli indulástól 11-ig csak felfelé haladtunk. Néhol szinte négykézláb másztunk felfelé, igazi meredek emelkedő volt. Ez, meg a reggeli idegeskedés (egy másik helyen kellett kijelentkezni, nem tudtunk idejében elindulni) az egész napra rányomta a bélyegét. Sokat morogtunk, néha egymásra is. A napon meg lehetett sülni, a vizet néha már alig tudtuk meginni, nehogy béka nőjön a hasunkban. Az utolsó néhány km-t egy fantasztikus helyen lévő templommal ki is kellett hagynunk, mert sem erőnk, sem időnk nem maradt rá. A napra az tette fel a koronát, hogy a februári foglalásom ellenére nem volt hely a szálláson. Végül megoldották, így van hol írnom ezt a blogot.
És hogy néz ki ez egy másik szemüveggel?
A reggeli a szállodában nagyszerű volt. Teli hassal indultunk neki a mai etapnak. Bár folyamatosan felfelé haladtunk, mindig volt valami érdekesség: jéghideg, kristálytiszta patak, apró és nagyobb malmokkal, legelésző tehenek és fantasztikus panoráma. Kicsit visszavetette a tempót és a kedvünket az a két óra, amikor szinte négykézláb másztunk fel a 806 m-es csúcsra. De utána kárpótolt az erdő. Láttunk őzet, gyönyörű ragadozó madarakat és a szárazsághoz képest elég sok gombát es gyönyörű, árnyas erdőt. Vizünk folyamatosan volt, hol a helyiek, hol egy kocsma segítségével. Sőt a városban még egy kutat is találtunk. Mivel szinte egész nap erdőben mentünk, így a napon töltött idő is elviselhető volt.
A délelőtti hegymászás miatt a nap végét sajnos le kellett kicsit rövidíteni. Szép hely maradt ki, de a rövidítésnek is meglett a maga haszna: találtunk még a recepción embert. Aki persze nem tudott a foglalásunkról, de egy percig sem akart elküldeni minket. Hosszasan telefonált, majd egy kollégájával fél óra alatt berendezték nekünk a tárgyalót. Úgyhogy most a kb. 15 fős tárgyaló asztal mellett felállitott ágyakon pihenünk. A cseresznye a sütin: géppel mostuk ki!
A délelőtti hegymászás miatt a nap végét sajnos le kellett kicsit rövidíteni. Szép hely maradt ki, de a rövidítésnek is meglett a maga haszna: találtunk még a recepción embert. Aki persze nem tudott a foglalásunkról, de egy percig sem akart elküldeni minket. Hosszasan telefonált, majd egy kollégájával fél óra alatt berendezték nekünk a tárgyalót. Úgyhogy most a kb. 15 fős tárgyaló asztal mellett felállitott ágyakon pihenünk. A cseresznye a sütin: géppel mostuk ki!
Nos, mindkét történet igaz, mindkettőt folyamatosan átéljük, néha percek alatt változik a helyzet. Hogy esténként melyik kerül megörökítésre, az szinte csak a véletlen műve. Bár Erikának az az örökbecsű mondása sokszor eszembe jut, miszerint a negatív élmény az igazi maradandó élmény. A jót, a szépet hajlamosak vagyunk gyorsan elfelejteni.
(Smartno Ob Paki, 10 óra, 25,5 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése