Már tegnap is kerülgettek minket a meleget lezáró viharok, de ma találkoztunk is eggyel. Szerencsére nem szemtől szembe, de kicsit megkavarta a napunkat.
Reggel nehezen, de búcsút mondtunk a nagyszerű szállásunknak. Az utunk vendéglátóink lakóháza közelében vezetett el vagy 100 méterre. Észrevettek minket és csak hosszas integetés után tudtunk továbbhaladni. Egész nap mutogattam Erikának, hogy hol kellett volna lefordulni az útról az alternatív szállásokhoz. És csak örülni tudtunk, hogy ilyen segítőkész emberekbe botlottunk.
Az úton kivételesen rengeteg emberrel találkoztunk. Nem tudtuk mire vélni a dolgot: volt, aki elegánsan nézett ki, volt aki majdnem úgy, mint mi. Aztán megoldódott a rejtély: mivel ma van Nagyboldogasszony napja, az emberek tömegesen egy közeli templomba tartottak, ami nekünk is útba esett. Élmény volt: a sima harangozásra kézzel segítettek rá a toronyban lévő emberek (min. 20 percig), zúgott a völgy. A túl korán érkezők a szomszédos, megerősített személyzetű étteremben töltötték az időt, özönlöttek ide is az emberek. A misét a szabadban tartották, hosszú ideig hallottuk az éneket.
Dél körül aztán rosszabbra fordult az idő. Már tegnap is kerülgettük egymást a viharokkal, de akkor még simán megúsztuk. Ma már le kellett térnünk az útról és bemenni egy falusi fogadóba. Ahogy beléptük, elkezdett esni. Megpróbáltuk a fogadóban kibekkelni, ami félig sikerült is: indulás után a villámokat már simán megúsztuk, az esőből azért kaptunk ízelítőt.
A szálláson összeismerkedtünk a személyzet mindenesével, aminek eredményeként nem kellett mosnunk. Két napi szennyesünket bedobta a mosó-, majd a szárítógépbe. Cserébe csak azt kellett ennem, amit javasolt (ő volt a szakács is). Én jártam jól.
Az úton kivételesen rengeteg emberrel találkoztunk. Nem tudtuk mire vélni a dolgot: volt, aki elegánsan nézett ki, volt aki majdnem úgy, mint mi. Aztán megoldódott a rejtély: mivel ma van Nagyboldogasszony napja, az emberek tömegesen egy közeli templomba tartottak, ami nekünk is útba esett. Élmény volt: a sima harangozásra kézzel segítettek rá a toronyban lévő emberek (min. 20 percig), zúgott a völgy. A túl korán érkezők a szomszédos, megerősített személyzetű étteremben töltötték az időt, özönlöttek ide is az emberek. A misét a szabadban tartották, hosszú ideig hallottuk az éneket.
Dél körül aztán rosszabbra fordult az idő. Már tegnap is kerülgettük egymást a viharokkal, de akkor még simán megúsztuk. Ma már le kellett térnünk az útról és bemenni egy falusi fogadóba. Ahogy beléptük, elkezdett esni. Megpróbáltuk a fogadóban kibekkelni, ami félig sikerült is: indulás után a villámokat már simán megúsztuk, az esőből azért kaptunk ízelítőt.
A szálláson összeismerkedtünk a személyzet mindenesével, aminek eredményeként nem kellett mosnunk. Két napi szennyesünket bedobta a mosó-, majd a szárítógépbe. Cserébe csak azt kellett ennem, amit javasolt (ő volt a szakács is). Én jártam jól.
(Logatec, 8,5 óra, 25 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése