Az elmúlt napokban sokat foglalkoztam a problémákkal. Ma, ha akarnék sem tudnék ilyet mondani.
Az, hogy hullámvasút volt? Szlovénia ezen részén természetes, de egy métert sem kellett négykézláb másznunk. Reggel 3 óra plusz fél óra pihenő alatt jutottunk fel 400 méterről 900 méterre. Nagyon meg sem izzadtunk (ok, 7-kor már úton voltunk) . Fárasztó volt, de ezt tudtuk előre. Ahogy azt is, hogy ha felmentél, akkor valahogy le is kell jönni. Persze ebéd (egy csomag aszalt gyümölcs és mag, sok hűs vízzel) után sem maradhattunk egy jó kis 300 méteres szintkülönbség nélkül.
Hogy sütött a nap? Nos, volt egy hely, ahol az lett volna a baj, ha nem teszi. Volt ugyanis egy helyen egy nagyon meredek és hosszú lejtő. Ennek oldalában egyensúlyoztunk kb. egy kilométer hosszan egy 50 cm "széles" ösvényen. Néhol az ösvény csak virtuális volt, mert az élő és elhalt növények szövedékén lépkedtünk. Ha ehhez hozzáadjuk Erika tériszonyát, akkor még izgalmasabb az ügy. Nem mertem megállni vagy bármit kérdezni tőle, nehogy belegondoljon a helyzetébe. Esőben itt esélytelenek lettünk volna. És különben is: napsütésben szebb az erdő.
Hogy vannak "műteni" való sebeink? Inkább az lenne a csoda, ha nem lennének így 100 km környékén. (ezt majdnem elfelejtettem,, megyünk is megünnepelni valami vacsorával)
Kicsit szocreál a szállás? Nem az öt csillagosok között keresgéltem.
Egyszóval fárasztó, de nagyon jó kis nap volt ez, kezdünk belemelegedni.
(Trojane, 9 óra, 26,5 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése