És most persze nem az évekre gondolok. Egyszer tényleg alaposabban meg kellene néznem, hogy miért van az, hogy mindig a terv a rövidebb. Nem nagy a különbség, csak úgy 8-10%., ma pl. 3 km.
Tudom, a mérési pontosság, a pihenőkben mért látszólagos mozgások lehetnek főleg a háttérben, de olyan jó lenne egyszer hozni a tervet. Szent meggyőződésem, hogy az utolsó 3 km miatt kell ma este műteni a vízhólyagjainkat. Ami nekem eddig pl. csak egy volt, valamikor az elején. Ma szereztem hármat. Sajna sok volt az aszfalt, de nincs mit tenni: szinte mindent leaszfaltoznak, amit meg nem, az magánút drótkerítés meg lakat mögött. Kockáztatni alternatív utakkal meg a sok csatorna miatt nem nagyon szabad. Nem ez a gyalogos turizmus Mekkája, ezt tudtuk. Ennyi morgás után a jó hírek: rendben telt az éjszaka, reggel még tízórait is csomagolt a házinéni. Nem volt az olyan rossz szállás, csak másra készültünk.
Napközben sok hosszú egyenes szakasz volt, nem sok településsel vagy izgalommal. Az égi időfelelős roppant kedves volt, nem vitte túlzásba a napsütést, még szelet is gyakran kaptunk. Az utolsó résznél már nagyon elfáradtunk: 6 km nyílegyenesen, aszfalton, ritkás forgalomban. Persze a csatorna túlpartján rosszabbul jártunk volna, ott már jóval többen indultak hazafelé a tengerpartról.
Frissítés:
Hangulatjavító intézkedésként lementünk a szállás éttermébe vacsorázni. Vasárnap este lévén üres teremre számítottunk, és mekkorát tévedtünk! Megkóstolva a ház borát és a kalamárit (natúr és panirozott változatban), megértettük a teltházat. Soha nem lesz már olyan finom máshol a rántott kalamári!
(Jesolo, 9,5 óra, 33,5 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése